A Wampeticsben voltam vacsorázni,
Hallgattam a katonazenét.
A karnagy úrral is kokettáltam ott,
Majd a bandában néztem szét.
Megtetszett nékem egy derék legény,
A bajsza mint a szén.
Lobbanékony a szívem.
Belelőtt a szerelem,
Rögtön belé is szerettem én.
Trom-trom-trom-trom, trombitás,
Oly szép ember, hogy csodás!
Ha a bombardonba fúj,
Szívem lángra gyúl.
Hogy fúj ez a szép legény
Rettentő nagy hangszerén!
Nem is kell nékem soha senki más,
Csakis a trombitás!
Megtudtam róla, hol van a lakása,
S hogy Csipcsapcsek Vencel a neve.
Csak azt nem tudtam kinyomozni sehogy,
Vajon szabad-e a szíve.
Megírtam néki egy levélben is,
Szerelmem őszintén.
De a levelet neki
Nem mertem elküldeni,
És csak titokban epedtem én.
Trom-trom-trom-trom, trombitás,
Oly szép ember, hogy csodás!
Ha a bombardonba fúj,
Szívem lángra gyúl.
Hogy fúj ez a szép legény
Rettentő nagy hangszerén!
Nem is kell nékem soha senki más,
Csakis a trombitás!
',next:0,prev:0,last:0,page:0,total:1}