{menu:'
1 - 2010-06-20, Pisti
Mikor még pólyában feküdtem

Mikor még pólyában feküdtem,
És nem nőtt még ki a fogam,
A világról semmit se tudtam,
Csak tejet ittam boldogan...
Egy asszony ült az ágyam mellett,
Féltő gonddal vigyázott rám,
Elaltatott lágy altatóval;
Ez az asszony volt az anyám,
Szegény anyám!

Felnőttem, hetyke legény lettem,
A szép szoknyákat hajszolám...
"Fiacskám, lelkem, házasodj meg!"
Könyörgött váltig az anyám...
"Egy jó házból való erkölcsös
Polgárlány legyen az arád,
És úgy intézd, hogy esztendőre
Nagyanya legyen az anyád,
Szegény anyád!"

De nékem cifra céda kellet,
Ki pénzért mérte csókjait.
Anyám mindenét ideadta,
És mindent zálogházba vitt!
Munkába járt alvás helyett is,
Hogy több pénzt szerezzen reám,
S egyszer, mikor nem tudott adni,
Én megütöttem az anyám,
Szegény anyám!

A lejtőn nem lehet megállni...
Én züllök-züllök csak tovább,
Míg végül gonosztevő lettem,
S házigazdám - porkoláb!
És mikor döngve becsapódott
A fegyházajtó énreám,
Egy asszonyt hallottam zokogni...
Kint siratott szegény anyám!
Szegény anyám!

De börtönömre napsugár szállt:
Mert jött anyámtól üzenet.
Hol egy-két jó falatot küldött,
Hol vigasztaló levelet.
De egyszer, jaj, elmaradt minden,
Bús árvaság szakadt reám,
S mikor évek múltán, kijöttem:
Hallottam - meghalt az anyám,
Szegény anyám!

A sírja jeltelen volt, puszta -
Egy fillérem se volt nekem!
Hát loptam -, és a lopott pénzből
a sírját földíszítettem!
Mit bánom én, ha rajtacsípnek,
S egy pár évet sóznak reám,
Rózsák alatt, szegfűk tövében
Alussza álmát az anyám!
Szegény anyám!

Eredetileg 6 versszak a dal, de a lemezre csak 4 versszak fért rá.
',next:0,prev:0,last:0,page:0,total:1}