{menu:'
1 - 2010-10-16, admin
Hazug a csókod és az ajkad.
Szokásból jársz felém.
Nincs tebenned vágy és bennem nem maradt remény,
De megmaradt a szenvedés.

Ezt a nagy szerelmet tőled kaptam én
Mégis elhagytál egy szép nap könnyedén.
Eldobsz, mint egy szál gyufát, amelynek nincsen lángja már, úgy fáj, úgy fáj…

Csak miattad csillog szememen a könny,
Ezt a nagy szerelmet mégis köszönöm.
Azt hogy jó is voltál, gyöngéd voltál, rossz is én hozzám, úgy fáj, mégis úgy fáj.

Oly hiába oltom el a lámpát estefelé,
Nem sötét az én szobám sosem.
Két szemednek izzó fénye villog felém,
Ezt nem feledem, sosem feledem.

Mert a nagy szerelmek nem gyógyíthatók,
Jöjj, hazudj valami elfogadhatót.
Mondd, hogy fent jártál a csillagokban, azt is elhiszem, csak jöjj, csak jöjj szívem.

Mert a nagy szerelmek nem gyógyíthatók,
Jöjj, hazudj valami elfogadhatót.
Mondd, hogy fent jártál a csillagokban, azt is elhiszem, csak jöjj, csak jöjj szívem.
',next:0,prev:0,last:0,page:0,total:1}