{menu:'
2 - 2020-01-09, admin
Furcsa az én őrültségem,
szörnyű módon tetszik nékem
a néger tánc s a néger dalok.
Veszek ezer néger kótát,
fújok minden Johnson nótát,
valóságos néger smokk vagyok.
Néger vagyok kétszeresen,
hisz az apám Két szerecsen
utcában vagy húsz évig lakott.
Édesanyám is fekete
himlőkórságban szenvede,
mikor engem világra hozott.

Hogyha látok fekete szerecsen néger táncost én,
lábam mindjárt dobogós-robogós tánclépésbe mén.
Mért születtem hébernek,
mért nem inkább négernek?
Micsoda csillag lehettem volna én a tánc egén!

Orfeumba, Ősbudába hogyha fellép néger dáma,
én azonnal beleszeretek.
Múltkor cudarul megjártam,
kis feketére találtam,
drága nő volt, fene egye meg.
Ostromolom, átkarolom,
össze-vissza csókolgatom,
jaj micsoda rettentő blamázs!
Nem fehér volt a pofája?
Csak suviksz volt kenve rája,
óriási kiábrándulás!

Hogyha látok fekete szerecsen néger táncost én,
lábam rögtön dobogós-robogós tánclépésbe mén.
Mért születtem hébernek,
mért nem inkább négernek?
Micsoda csillag lehettem volna én a tánc egén!

Nekem csak a fekete kell,
fekete kávémat reggel
sötét medvecukorral eszem.
Ha néger dalt zongorázok,
a billentyűkre vigyázok,
csak feketén járjon a kezem.
Az eperfa lombja izgat,
mivel feketén bólingat,
fekete monoklim üvege.
Viselem a néger inget,
szép fekete jéger-inget,
a fehérneműm is fekete.

Hogyha látok fekete szerecsen néger táncost én,
lábam rögtön dobogós-robogós tánclépésbe mén.
Mért születtem hébernek,
mért nem inkább négernek?
Micsoda csillag lehettem volna én a tánc egén!
1 - 2010-04-15, dkitzinger
Kapcsolódó blog bejegyzés verselemzéssel:
http://gramofononline.blog.hu/2010/04/12/melto_a_figyelemre_1
',next:0,prev:0,last:0,page:0,total:2}