{menu:'<div class="item"><div class="header"><strong>1</strong> - 2011-06-18, <a href="javascript:;">admin</a></div><div class="msg">Nemrég egy súlyos pillanatban<br />magamhoz egy tanárt hivattam:<br />hogy itt mi fáj, hogy itt mi szúr<br />no, nézze meg professzor úr!<br />Ő odanéz, ő idenéz<br />s azt mondja: Semmi az egész!<br />De óvatosságból barátom<br />a hasát mégis föl kell vágnom!<br />Az ingujját föltürte rögtön<br />és vágni kezdett a kegyetlen.<br />Sokat nevettem életemben<br />de így még sohasem nevettem.<br /><br />És vágni kezdett jobbra, balra<br />aztán...no, aztán összevarrta<br />majd a tanár úr, a derék<br />föltette a cilinderét<br />fölhúzta mindkét kesztyűjét<br />és tanakodva nézett szét.<br />Az esernyőjét ó, a bamba<br />bent felejtette a hasamba.<br />Én láttam mikor beletette<br />de azért sem figyelmeztettem.<br />Sokat nevettem életemben<br />de így még sohasem nevettem.<br /><br />Mikor fizetni kellett, - lám, lám!<br />Az ernyő rajta volt a számlán.<br />Az ára ötven korona<br />és nem nyithatom ki soha.<br />Ezerszázötven koronát<br />nyújtottam a tanárnak át.<br />Azaz hogy pardon... Már előre<br />levontam húsz fillért belőle:<br />ez jár nekem mint ruhatárnak<br />ezt a tanárral megértettem.<br />Sokat nevettem életemben<br />de így még sohasem nevettem.</div></div>',next:0,prev:0,last:0,page:0,total:1}