{menu:'
1 - 2010-05-21, mkurutz
A Wampeticsben voltam vacsorázni,
Hallgattam a katonazenét.
A karnagy úrral is kokettáltam ott,
Majd a bandában néztem szét.
Megtetszett nékem egy derék legény,
A bajsza mint a szén.
Lobbanékony a szívem.
Belelőtt a szerelem,
Rögtön beléje szerettem én.

Trom-trom-trom-trom, trombitás,
Oly szép ember, hogy csodás!
Ha a bombardonba fúj,
Szívem lángra gyúl.
Hogy fúj ez a szép legény
Rettentő nagy hangszerén!
Nem is kell nékem soha senki más,
Csakis a trombi-trombitás!

Megtudtam róla, hol van a lakása,
S hogy Csipcsapcsek Vencel a neve.
Csak azt nem tudtam kinyomozni sehogy,
Vajon szabad-e a szíve.
Megírtam néki egy levélben is,
Szerelmem őszintén.
De a levelet neki
Nem mertem elküldeni,
És csak titokban epedtem én.

Trom-trom-trom-trom, trombitás,
Oly szép ember, hogy csodás!
Ha a bombardonba fúj,
Szívem lángra gyúl.
Hogy fúj ez a szép legény
Rettentő nagy hangszerén!
Nem is kell nékem soha senki más,
Csakis a trombi-trombitás!

Tegnapelőtt a konyhába kinézek,
S képzeljék a rettentő blamázst!
Kit látok ülni a szobalány ölén?
Szerelmemet, a trombitást.
Csipcsapcsek úr a balfenéken el!
S a lány pirulva mond:
"Jaj, Naccsága, instálom,
Az unoka-barátom,
Belé vagyok én egész bolond!"

Trom-trom-trom-trom, trombitás,
Oly szép ember, hogy csodás!
Ha a bombardonba fúj,
Szívem lángra gyúl.
Hogy fúj ez a szép legény
Rettentő nagy hangszerén!
Nem is kell nékem soha senki más,
Csakis a trombi-trombitás!
',next:0,prev:0,last:0,page:0,total:1}