{menu:'
1 - 2022-06-13, mkurutz
Schulteisz Mózsi vigéc vagyok, Kohn és Grünnek utazom
Jól ismernek a kuncsaftok keleten és nyugaton.
Minden kapható énnálam, ruha, cipő és kefe,
Lekvár, gumi és koporsó, ez a vigéc élete.

Szilasbalháson, ha járok, sok rovarport eladok,
Nunipárnát Segesváron, Püspökin jó falatot.
Laposházán sok kenőcs kell, Sárosdon meg sárkefe,
Kislukácsin sok vazelin, ez a vigéc élete.

Háromszék csak csokoládét, fecskendőt rendel Csurgó,
Kisnyéken meg alig győzöm, oly kelendő a Purgo.
Tiszalökön csak a gumiköpenynek van kelete,
Nadrágban hangfogót vesznek, ez a vigéc élete.

Sok mindent eladok nőknek, ha épp ott vagyok Baján,
Piskin flanel pelenkákat, kaviárt meg Kanizsán.
Vágújhelyen széles kés kell, a sachter metél vele,
Pinkafőn meg miligyertya, ez a vigéc élete.

Rém sok csipkés fehérneműt vesznek Rimaszombaton,
A legtöbb porcelánedényt meg eladom Hugyagon.
Ha van sok selyempapírom, Szarvasra megyek vele.
Trencsén lószőr díványt rendel, ez a vigéc élete.

Hogyha vége van a hétnek, a fejem is megkábul,
Hazamegyek Szálikámhoz, mert a vigéc nincs fábul.
De a cseppből nem lesz semmi, mire vártam két hete,
Mert Vörösváron van a Száli, ez a vigéc élete.
',next:0,prev:0,last:0,page:0,total:1}