{menu:'
1 - 2010-05-21, mkurutz
A szőke Trézsi az én ideálom, érte szegény szívem majd elég.
Hófehér keble mídert még sose látott, ???
Folyton a Trézsike nyomdokában mén, bukott rá sok legény.
Hát azt mondta a kis nő, őneki csakis zenész kő, most már tudják, hogy mért lettem én-én-én-én

Trom-trom-trom-trom, trombitás, a hangszerem oly lármás, hogy az én házmesterem így szól énnekem:
Minden partáj rám mordult, hogy a lármától megbolondul. Menjen el hangverseny terembe, vagy bújjon a semmibe.

Addig fújtam, míg megszeretett Trézsi, nem bánta, hogy zsidó vagyok én.
Elég babája volt azelőtt neki, de valamennyi keresztény.
Nem vette észre a differenciát, s folyton így kiabált:
Nem kell a gój udvarló, csak te szeress kis zsidó, te vagy egyedül az ideál-ál-ál-ál!

Trom-trom-trom-trom, trombitás, a hangszered egész más: alul keskeny, fent formás, karcsú, karimás.
A trombitád szép icig, behatolt a szívemig, és csak azt óhajtom édesem, hogy örökké bent legyen!
',next:0,prev:0,last:0,page:0,total:1}