{menu:'
1 - 2010-10-16, admin
A sarkon sápadt lámpa ég,
Pár alvó ház, sötét vidék.
És messze valahol, halkan muzsika szól.

Egy lány az éjszakákon át,
Nyekerget egy hamonikát,
És énekelni kezd, mindig, mindig csak ezt:

Nincs kegyelem,
Nincs kegyelem.
Tudtam, hogy ez lesz a vége.
Hittem neked és,
Nincs menekülés,
Már te vagy a végzetem.

Nincs kegyelem,
Nincs kegyelem.
És ha a szívem elégne,
Jöjjön, ami jön,
Én megköszönöm.
Csak maradj meg énnekem.

Nincs kegyelem,
Nincs kegyelem.
És ha a szívem elégne,
Jöjjön, ami jön,
Én megköszönöm.
Csak maradj meg énnekem.
',next:0,prev:0,last:0,page:0,total:1}