A Wampeticsben voltam vacsorázni, Hallgattam a katonazenét. A karnagy úrral is kokettáltam ott, Majd a bandában néztem szét. Megtetszett nékem egy derék legény, A bajsza mint a szén. Lobbanékony a szívem. Belelőtt a szerelem, Rögtön belé is szerettem én.
Trom-trom-trom-trom, trombitás, Oly szép ember, hogy csodás! Ha a bombardonba fúj, Szívem lángra gyúl. Hogy fúj ez a szép legény Rettentő nagy hangszerén! Nem is kell nékem soha senki más, Csakis a trombitás!
Megtudtam róla, hol van a lakása, S hogy Csipcsapcsek Vencel a neve. Csak azt nem tudtam kinyomozni sehogy, Vajon szabad-e a szíve. Megírtam néki egy levélben is, Szerelmem őszintén. De a levelet neki Nem mertem elküldeni, És csak titokban epedtem én.
Trom-trom-trom-trom, trombitás, Oly szép ember, hogy csodás! Ha a bombardonba fúj, Szívem lángra gyúl. Hogy fúj ez a szép legény Rettentő nagy hangszerén! Nem is kell nékem soha senki más, Csakis a trombitás!
Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.
Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.
Hallgattam a katonazenét.
A karnagy úrral is kokettáltam ott,
Majd a bandában néztem szét.
Megtetszett nékem egy derék legény,
A bajsza mint a szén.
Lobbanékony a szívem.
Belelőtt a szerelem,
Rögtön belé is szerettem én.
Trom-trom-trom-trom, trombitás,
Oly szép ember, hogy csodás!
Ha a bombardonba fúj,
Szívem lángra gyúl.
Hogy fúj ez a szép legény
Rettentő nagy hangszerén!
Nem is kell nékem soha senki más,
Csakis a trombitás!
Megtudtam róla, hol van a lakása,
S hogy Csipcsapcsek Vencel a neve.
Csak azt nem tudtam kinyomozni sehogy,
Vajon szabad-e a szíve.
Megírtam néki egy levélben is,
Szerelmem őszintén.
De a levelet neki
Nem mertem elküldeni,
És csak titokban epedtem én.
Trom-trom-trom-trom, trombitás,
Oly szép ember, hogy csodás!
Ha a bombardonba fúj,
Szívem lángra gyúl.
Hogy fúj ez a szép legény
Rettentő nagy hangszerén!
Nem is kell nékem soha senki más,
Csakis a trombitás!