Megvert az isten engemet Mikor részeg fővel Viszonyt kezdtem egy szerecsen díjbirkózónővel. Én szakítanék, de nem megy, mert szörnyűmód szeret. Oly ronda, buta meg vén, Egy fekete tehén, És úgy utálom én, Hogy a gálám majd’ kimén.
Jaj, az én szeretőm egy szerecsen, Egy szerecsen vén tyúk. Ha hevesen nem ölelem, Hát dühbe jön és rúg. Ha tüzesen nem puszizom, Úgy pofon üt, hogy zúg! Mért kellett nékem éppen szerecsen tyúk?
Jaj, de édes!
Megrémültem, hogy megláttam a rémes muszklikat, De még jobban, hogy megláttam a szörnyű vád-likat És a száját, mely tátongott – egy ilyen nagy üreg! És ezt csókoljam meg? Hisz olyan, mint egy heg, A vesém is remeg, Hogy a fene egye meg!
Jaj, az én szeretőm egy szerecsen, Egy szerecsen vén tyúk. Ha hevesen nem ölelem, Hát dühbe jön és rúg. Ha tüzesen nem puszizom, Úgy pofon üt, hogy zúg! Mért kellett nékem éppen szerecsen tyúk?
A múltkor szökni próbáltam, De pórul jártam, mert Megcsóválta a bal keblét, S azzal úgy fejbe vert, Hogy úgy a falnak estem, Hogy odaragadtam. Nekem jött és megmart, És kiabált: „Steindhardt!” A falról levakart, Mint egy kis rakás – bajt…
Jaj, az én szeretőm egy szerecsen, Egy szerecsen vén tyúk. Ha hevesen nem ölelem, Hát dühbe jön és rúg. Ha tüzesen nem puszizom, Úgy pofon üt, hogy zúg! Mért kellett nékem éppen szerecsen tyúk?
Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.
Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.
Mikor részeg fővel
Viszonyt kezdtem egy szerecsen díjbirkózónővel.
Én szakítanék, de nem megy, mert szörnyűmód szeret.
Oly ronda, buta meg vén,
Egy fekete tehén,
És úgy utálom én,
Hogy a gálám majd’ kimén.
Jaj, az én szeretőm egy szerecsen,
Egy szerecsen vén tyúk.
Ha hevesen nem ölelem,
Hát dühbe jön és rúg.
Ha tüzesen nem puszizom,
Úgy pofon üt, hogy zúg!
Mért kellett nékem éppen szerecsen tyúk?
Jaj, de édes!
Megrémültem, hogy megláttam a rémes muszklikat,
De még jobban, hogy megláttam a szörnyű vád-likat
És a száját, mely tátongott – egy ilyen nagy üreg!
És ezt csókoljam meg?
Hisz olyan, mint egy heg,
A vesém is remeg,
Hogy a fene egye meg!
Jaj, az én szeretőm egy szerecsen,
Egy szerecsen vén tyúk.
Ha hevesen nem ölelem,
Hát dühbe jön és rúg.
Ha tüzesen nem puszizom,
Úgy pofon üt, hogy zúg!
Mért kellett nékem éppen szerecsen tyúk?
A múltkor szökni próbáltam,
De pórul jártam, mert
Megcsóválta a bal keblét,
S azzal úgy fejbe vert,
Hogy úgy a falnak estem,
Hogy odaragadtam.
Nekem jött és megmart,
És kiabált: „Steindhardt!”
A falról levakart,
Mint egy kis rakás – bajt…
Jaj, az én szeretőm egy szerecsen,
Egy szerecsen vén tyúk.
Ha hevesen nem ölelem,
Hát dühbe jön és rúg.
Ha tüzesen nem puszizom,
Úgy pofon üt, hogy zúg!
Mért kellett nékem éppen szerecsen tyúk?