Még Rólad beszél egy összegyűrt levél, Mit foltossá áztatott a sűrű sírás. Mért múlik el minden szép a szerelemben? Mért jön holnap már az én helyembe más?
Álltam a hídon, és a te fényképed néztem. Lágy hullámok kergetőztek a Dunán. Fél óra se múlt, mióta elváltam Tőled, Virágodtól illatos még a szobám.
A hídon mellettem elsuhantak a párok, S a régi fényképen még nevettél felém. Zavaros színű emlékek rátörtek a szívemre És a mások boldogságát irigyeltem én.
Miközben álltam a hídon, valami fellázadt bennem, És a képed elengedte a kezem. Hullott lefelé, és én csak kábultan néztem, Hogy elviszi a víz, örökre elviszi a víz a vén Dunán. Elindult egy könny a kép után.
Tisztelt szerkesztők!Nem tudom észrevették-e, de 1916-tól semmilyen szempont szerint nem lehet keresni. Ez valamilyen szoftverhiba? Kérem próbálják kijavítani!Üdvözlettel: Bubu
Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.
Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.
Mit foltossá áztatott a sűrű sírás.
Mért múlik el minden szép a szerelemben?
Mért jön holnap már az én helyembe más?
Álltam a hídon, és a te fényképed néztem.
Lágy hullámok kergetőztek a Dunán.
Fél óra se múlt, mióta elváltam Tőled,
Virágodtól illatos még a szobám.
A hídon mellettem elsuhantak a párok,
S a régi fényképen még nevettél felém.
Zavaros színű emlékek rátörtek a szívemre
És a mások boldogságát irigyeltem én.
Miközben álltam a hídon, valami fellázadt bennem,
És a képed elengedte a kezem.
Hullott lefelé, és én csak kábultan néztem,
Hogy elviszi a víz, örökre elviszi a víz a vén Dunán.
Elindult egy könny a kép után.